A terápia
A gondolkodásterápia a filozófiában és később a pszichológiában kialakult terápiás hagyományon alapul, melyek az európai filozófia két és fél ezer év alatt felhalmozott elméleti tudásából és a pszichológia tapasztalati-kísérleti eredményeiből tevődik össze. Elméleti kiindulópontja az ember individuális egysége: az érzékelés, gondolkodás és cselekvés egymáshoz kapcsolódó hármassága. Praktikusan a terápia lényegét a gondolkodás megváltoztatása, rajta keresztül az életminőség és a cselekvési stratégiák fejlesztése adja. Mivel a kognitív aktivitás befolyásolja a viselkedést, a gondolkodás pedig megfigyeléssel kontrollálható és megváltoztatható, ezért a kognitív (gondolkodásbeli) változáson keresztül elérhető a kívánt viselkedési változás.
A terápia a beszélgetést mint módszert alkalmazza. A beszélgetések során a kliens tudatosítja és végiggondolja mindazt, amit korábban egyszerűen adottnak vett, tisztázza saját gondolatait, ezáltal megismeri cselekvésmódjainak hátterét. Minden ember gondolkodása tartalmaz automatizmusokat, amelyek reflektálatlan módon irányítják viselkedését. A terápia célja, hogy a reflexió elősegítésével megszabadítson a kliens számára hátrányos automatizmusoktól, gondolkodási sémáktól. Valódi változás csak az okok feltárásával, megértésével és megváltoztatásával lehetséges – minden egyéb csak tüneti kezelés, amely csupán ideiglenes sikert hozhat.
Az ülések során a terapeuta szerepe összetett. Segít a kliensnek megfigyelni saját gondolkodását, kognitív működését, majd felismerni gondolatainak, érzéseinek és cselekvéseinek összefüggését. Segítséget nyújt abban, hogy a kliens kiszűrje a számára hátrányt okozó kognitív összetevőket és megfelelő alternatívákkal helyettesítse azokat. Végül a gyakorlás révén hozzásegíti a klienst a jobb életminőséget eredményező gondolkodási és cselekvési módokhoz.
