#trollok

Platón dialógusai sokat elárulnak Szókratészról, és a módszeréről az igazság keresésére: Szókratész kérdez, az ellenfele válaszol, a kérdésre, Szókratész visszakérdez. Ez addig folytatódik, míg az ellenfelét rá nem ébreszti a tarthatatlan nézeteire, és be nem bizonyítja, hogy az ellenfele tudatlan, akárcsak Szókratész maga. Modern internetes környezetben, egy fórumon nem lehet ilyen könnyen leszerelni az ellenfelet, részben azért, mert a helyes érvelést nem tanítják manapság, csak az egyetemeken, és ott se kötelező tárgyként.
Zaizen Jotaro (2007)

A közösségi háló a társas élet kiterjesztése mellett az antiszociális viselkedés több formájának is széles teret nyitott. Az utóbbi időben a média is megkülönböztetett figyelemmel kíséri azokat a negatív jelenségeket, amelyek a közösségi oldalak terjedését követték, hiszen számos olyan eset is ismertté vált, amely tragédiával végződött. Az internetes zaklatás (cyberbullying) és a trollkodás következményeként több öngyilkosságot is leírtak – a híradások azonban meg sem próbáltak túllépni az esetek figyelemfelkeltő leírásán és a közösségi hálón rejtőzködő veszélyek fölötti szörnyülködésen, a jelenségek megértése szinte teljes mértékben kimaradt. E fejezetben egy internetes kutatás, valamint nemzetközi tapasztalatok felhasználásával teszek kísérletet a trollkodás mélyebb megismerésére és megértésére.

Az internetes zaklatás kapcsán elhíresült eseteket (különösen azokat, amelyekben a társai vagy idegenek által folyamatosan molesztált fiatal öngyilkos lett) néha nehéz elválasztani a trollok tevékenységétől. A zaklatással szemben azonban a trollok inkább rosszindulatú megjegyzéseket tesznek, hatásuk pedig többnyire nem egy célszemély irányában, hanem egy közösség felé érzékelhető. Az internetes fórumokon vagy közösségi oldalakon felbukkanó megjegyzéseik alkalmasak az adott közösség kommunikációjának akadályozására, tematizálására, esetenként akár a közösség működésének ellehetetlenítésére vagy a közösség szétszakítására, feloldására. A következőkben kifejezetten ezek a jelenségek állnak a fókuszban, a cyberbullying jelenségével e helyen nem foglalkozom.

A társadalomtudomány többnyire gyanakvással fogadja, ha egy közösségi jelenséget gyökeresen újként írnak le. Nincs ez másként a trollok estében sem. Már az offline politikai vagy üzleti hirdetések megjelenése óta tapasztalható például az a jelenség, hogy a szövegre vagy a képre ráírva-rárajzolva átalakítják annak mondanivalóját, piszkálódás vagy nevetség tárgyává téve azt. Így kerül csinos nők arcképére bajusz, vagy alakulnak át táblák feliratai ékezetek vagy teljes betűk átfestésével – de a családi képek szereplői is előszeretettel mutattak szamárfület egymásnak a másik tudta nélkül. A falfirkák egy része is a trollkodás előzményének tekinthető, márpedig erre már Pompei romjain is találhatók csaknem kétezer éves példák. Nem olyan, kizárólag a digitális korra jellemző furcsaságról van szó tehát, amely – más formában – korábban ne létezett volna. Egy társadalmi jelenség megértéséhez célszerű megvizsgálni a társas viselkedés azon aspektusait és sajátosságait, amelyek megalapozhatják azt; emellett azonban érdemes áttekinteni a társadalmi kontextust is, mivel az alapvetően befolyásolhatja a társas viselkedés egyes elemeit. Egyszerűen szólva, a rosszindulatú, sok tekintetben aszociális magatartás a társas viselkedés egyik olyan összetevője, amely a csoportképzés („mi” és „ők”) velejárója, az egyéni vagy csoportos megkülönböztetés és definíció egyik aspektusa. Nem érdemes úgy értelmezni, mintha az emberi természet árnyoldala vagy a „gonoszság” megnyilvánulása lenne, vagy a hobbesi metaforával élve ember embernek farkasa lenne. A motívum tehát, amely a trollkodás jelenségét megalapozhatja, az ember társas természetének velejárója. E motívum viselkedésbeli megnyilvánulása azonban kultúránként eltérő és korfüggő. Egy-egy kultúra eltérő mértékben tolerálhatja a rosszindulatú viselkedést (megszabva például, hogy értelmezése szerint hol csap az át agresszióba), ahogy eltérő módon és mértékben állíthat elvárásokat viselkedésük szabályozására és korlátozására a közösség tagjaival szemben.

A digitális környezet épen ezeket a szabályokat lazíthatja fel. A trollkodás, ahogy most értelmezzük, jellegzetesen az internetes közösségi viselkedés egyik formája – ebben az értelemben tehát nagyon is a korra jellemző viselkedésmód. Az anonimitás könnyebbé teszi az antiszociális viselkedést, mivel elkövetőjének nem kell számolnia olyan negatív következményekkel, amelyek egy közösségben visszatartanák a cselekedettől (Moore et al. 2012). Egy anonim troll úgy érezheti, felszabadul a normatív vagy társadalmi kötöttségek alól, és se társas, se törvényi retorziótól nem kell tartania. Az internetes fórumok erre lehetőséget biztosítanak, mivel elegendő egy felhasználónevet választani, amely mögött a valós személyiség elrejthető (a közösségi oldalak csoportjaiban ez nyilvánvalóan nehezebb, de a valós kép hiánya, a kreált személyiség ott is segíthet; tény azonban, hogy a trollok jelentős része e csoportokban mellőzi az anonimitást). Másrészt az internetes kommunikáció közvetett jellegéből fakadóan az antiszociális módon viselkedő egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan szembesül tettének következményével, a másik egyénre gyakorolt hatással. Valószínűsíthető, hogy a trollok jelentős része egy közvetlen, szemtől-szembeni szituációban lényegesen megfontoltabb módon cselekedne, mint egy fórumon (éppen ezért a netikett és az internetes etika egy lényegi pontja a mediatizált kommunikáció során történő érzékenyítés, vö. Kiesler et al. 1984; Whittier 2013; Lehmann 2015). De mi motivál egy trollt? Miért ennyire elterjedt ez a jelenség a digitális környezetben?

Miért trollkodunk?

Ennek megértéséhez először érdemes áttekinteni, hogyan látja ezt egy aktív troll. A „Zaizen Jotaro” felhasználónév alatt futó blog, amelyet szerzője kifejezetten a trollkodás kérdéskörének szentelt, manifesztum-szerűen írja le a troll tevékenységének fajtáit és szabályait (Zaizen 2007). Önmeghatározása szerint a troll olyan, mint Szókratész: nem állít csak kérdez, a kérdéseivel pedig összezavarja beszélgetőpartnerét, aki végül kénytelen belátni, mennyire téves volt kiinduló álláspontja – egyúttal pedig azt is, mennyire fölötte áll Szókratész intellektusa.

A blogíró különválasztja a trollok két fő fajtájaként a provokatívakat, akik figyelemfelkeltő megjegyzéseikkel saját szándékaik szerint irányítják a fórumon folyó kommunikációt, miközben folyamatosan képesek fenntartani a közönség figyelmét, valamint a reaktívakat, akik keresnek egy áldozatot, majd megalázzák és összezavarják. Az első tehát a teljes fórum vagy csoport ellen irányuló támadás, míg a második egyetlen embert céloz meg (a szerző az előbbit tartja az „igazi” trollnak).

A troll módszerei közt négy csoportot különböztet meg: a csalizást (baiting), az „üss és fuss” módszert (hit and run), az égetést (flaming) és a fórum bejegyzésláncának széttörését (thread breaking – ismereteim szerint a magyar nyelvben nincsenek erre megszokott fordítások, a jelzettek sem tökéletesek). A csalizásnál a troll egyszerűen bedob egy olyan témát a kommunikációs folyamba, amely megosztja a közösséget (például: ateizmus vs. vallás), majd ezt folyamatosan táplálja saját megjegyzéseivel, gyakran többszörös regisztrációt, különböző álneveket használva. A megosztottság hamarosan a fórum vagy a csoport felbomlásához vezethet, de a csalizás alkalmas a csoport lejáratására is.

Az „üss és fuss” módszer arra épül, hogy a troll egy értelmetlen bejegyzést tesz közzé a csoportban, olyat, amiben nincs információ, csupán arra alkalmas, hogy másokat feldühítsen. Ez a csalizáshoz hasonlóan széttördeli a kommunikációt, mert értelmetlen irányba viszi el, miközben a csoport számos tagját egyszerűen mások ellen fordítja.

Az égetés során a troll kétértelmű kifejezések használatával csapdába csalja és lejáratja a csoport tagjait. Sikeres esetben később a troll képes önmagát áldozatként beállítani, a fórumozók pedig egymást is elkezdik lejáratni, sértegetni. A szerző ajánlása ehhez a módszerhez a politikai kommunikáció tanulmányozása: „Vegyünk példát politikusainkról, és nevezzük demagógiának ellenfelünk érveit, éljünk vissza a retorikai eszközökkel, és érveljünk hamisan; ugyanakkor simán leleplezhetjük ellenfelünk hasonlóan hamis érvelését, és meggyanúsíthatjuk hogy Ő a troll”. E megjegyzésből érezhető leginkább, hogy a trollkodás nem új jelenség, lényegében amióta a közéletnek bármilyen formája is létezik, azóta trollok is jelen vannak benne. Végül a fórum bejegyzésláncának széttörése egy egyszerű formai vagy technikai fogás: a szövegtördelés megváltoztatásával a fórum kommunikációja nehezen követhetővé, idegesítővé válik (például a bejegyzésben minden szót külön sorba ír, amellyel az olvashatatlanul hosszúvá és nehezen értelmezhetővé válik).

Az inkorrekt érvelési technikák alkalmazására hívja fel a figyelmet a másik oldalról, egy, az internetet munkájában aktívan felhasználó tudósként Brown (2014) is, aki elemzésében azok felismerését a troll leleplezésével azonosítja. Alapvetően három érvelési stratégiát azonosít: a szakértőkre történő hivatkozást, a hibás logikát és a Galilei-érvet. Szakértőket mindenre lehet találni; az internet pedig igen gazdag tárháza az önjelölt, mondvacsinált szakértőknek, akik ráadásul gyakran a tudományos nyelvezet használatával keltik azt a látszatot, mintha valódi, biztos alapokon nyugvó elméleti konstrukciókról beszélnének. Ha tehát valaki saját véleményéhez független alátámasztást keres, az interneten nagyon jó eséllyel talál is ilyet – mellőzve egyidejűleg a forrás ellenőrzését.

A hibás logika azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha a troll gondolatmenete következetes lenne. Ekkor gyakran keverednek össze logikai következtetések, tapasztalati tények és ok-okozati kapcsolatok. Ilyenre lehet jó példa a szerző alapján a globális klímaváltozás jelenségét az emberi tevékenységtől, a fosszilis energiahordozók felhasználásától elválasztani kívánó érv: mivel korábban is voltak felmelegedési és lehűlési ciklusok a bolygó életében, ezért mindezek természetes, nem az emberi beavatkozástól függő jelenségek. A logika azonban nem zárja ki, hogy emberi tevékenység hasonló jelenséget okozzon.

Amikor pedig az előbbi két argumentum hatástalan, a Galilei-érv még mindig megmentheti a troll gondolatmenetét. „Mégis mozog a Föld” – még ha a kételkedő közönség nem is hiszi el, és látható, Galileinek sem hittek, az idő azonban bebizonyította, hogy neki volt igaza. Ez az érv azonban a leginkább csalóka, hiszen Galilei éppen annak a tudományos módszernek az alkalmazásában maradt magára az egyházzal szemben, amely az empirikus, kísérleti igazolást preferálta a dogmatikus gondolkodással szemben. Ez az érv ma feltűnően gyakran hangzik el a pszeudotudományok és misztikus álláspontok védelmezői oldaláról, elfeledkezve arról, hogy Galilei annak idején éppen azt kérte számon vitapartnerein, amelyet ők elutasítanak: a megfelelést a tudományos standardoknak.

Bár ezek a módszerek a leírás alapján erkölcsileg nehezen védhető cselekvésmódokat takarnak, Zaizen nem tartja negatívnak a trollok tevékenységét. A támadások olyan csoportok vagy fórumok ellen irányulnak, amelyek értéktelenek vagy egyenesen károsak, így pedig a troll mintegy megtisztítja tőlük az internetes kommunikáció közegét. Itt viszont komoly kétségek merülhetnek fel. Mi garantálja, hogy a troll annyival értelmesebb, hogy az ő értékítéletei csalhatatlanok, az ő véleménye annyival inkább helyeslendő, helyzetlátása élesebb? Ezek szerint a troll a felsőbbrendűség egyfajta tudatával rendelkezik, magát intellektuálisan és erkölcsileg is mások fölé helyezi. Feltételezhető tehát, hogy a trollok személyiségvonásai egy határozottan körülírható tartományt alkotnak.

A troll személyisége

A trollok online közösségekre való hatását modellező kutatásában Nakai (2014) abból indult ki, hogy a rosszindulatú megjegyzéseket posztoló egyének három jellegzetes személyiségvonással rendelkeznek. Egyrészt élvezetet találnak abban, ha másokat megjegyzéseikkel összezavarhatnak, felidegesíthetnek, kellemetlenül piszkálhatnak. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy erősen, ám paradox módon kötődnek a közösségekhez, hiszen az élvezet eléréséhez szükségük van a közösség tagjaira. Másrészt zárt, kis tartományban képesek csak értékeket elfogadni, a sajátjuktól eltérő értékrendet nehezen, vagy egyáltalán nem tolerálják. Harmadrészt pedig önző és nem-kooperatív magatartást tanúsítanak, ehhez pedig kevéssé fejlett kommunikációs érzék és képesség járul.

Nakai arra is felfigyelt, hogy a trollok között meg kell különböztetni a szándékos és a szándékolatlan tevékenységeket. A vonatkozó kutatások többsége abból indul ki, hogy a trollok mindig szándékosan cselekednek destruktív, antiszociális módon. A motivációt vizsgálva nyilvánvalóan a szándékos tevékenységek kerülnek előtérbe, ám ugyanennyire izgalmas (bár nehezebben megragadható) a szándékolatlan tevékenységek köre, amelyek mögött valamely más cél irányába ható motiváció rejlik, az antiszociális magatartás inkább csak velejárója a tevékenységnek.

Először azonban érdemes megvizsgálni a motiváció közvetlen tényezőit. Buckels és munkatársai (2014) a trollok viselkedését destruktívnak, bomlasztónak és megtévesztőnek tartják, melyet inkább motivál a tevékenység során elért élvezet, mintsem valamilyen gyakorlatias cél. Hardaker (2010) mindezek mellett az agressziót is kiemeli, tekintettel arra, hogy a troll tevékenysége mások (nem feltétlenül egyének, inkább csoportok és közösségek) ellen irányul; a mások megbántásában vagy megalázásában nyert élvezet okán pedig egyenesen szadisztikus hajlamot tulajdonít a trolloknak.

Mindebből kiindulva a Buckels és munkatársai (2014) által elvégzett kutatásban a közösségi oldalakat és fórumokat használók internetes tevékenységformáinak, valamint a személyiségvonásoknak a korrelációit vizsgálták. Eredményeik alapján a személyiség „sötét négyesének” nevezett vonásai (machiavellizmus, nárcizmus, pszichopátia, valamint a szadizmus, melynek megkülönböztették közvetlen és helyettesítő formáit) kiemelkedő módon fedezhetők fel a trollok körében, szemben az olyan tevékenységekkel, mint a chat, a vitatkozás vagy a passzív tájékozódás a közösségi oldalakon, amelyekhez nem társulnak e vonások. Hipotézisüket igazolva a négy negatív személyvonás közül a legerősebben a szadizmus szerepelt. Következtetéseik szerint a trollok fő motivációját az jelenti, hogy örömet lelnek mások szociális bántalmazásában, ami lényegében azonosítható a fizikai bántalmazásból származó örömmel. Így az egész jelenséget meglehetősen negatív színben látják, beállva azok sorába, akik az internetes tevékenységekben egyfajta erkölcsi és társadalmi hanyatlást látnak (ld. pl. Carr 2011 és Turkle 2012, aki a társas kapcsolatok hanyatlását írja le az elektronikus kommunikációs formák térnyerésében). Álláspontjuk szerint az internetet gyakrabban is használják azok, akik aszociális magatartást tanúsítanak; azaz, nem véletlenül található ennyi troll a közösségi oldalakon és fórumokon, hiszen ezek szinte korlátlan lehetőséget biztosítanak számukra az élvezet megtalálására. Kétségek merülhetnek fel ugyanakkor, hogy a személyiségjegyek „sötét négyese” minden tekintetben valós képet fest-e a trollok viselkedésének motivációiról. Elképzelhető például, hogy míg egyes trolloknál valóban a szadista hajlam jut érvényre, addig más esetekben az elhivatottság, valamely magasabb rendűnek tartott cél vagy egyszerűen mások meggyőzésének vágya motiválja a trollt.

Az antiszociális magatartás megítélését az is erőteljesen befolyásolja, hogy a troll egy mások számára lényeges közegben követi el tettét. A felhasználók számára az internetes fórum vagy csoport két okból is fontos: egyrészt az egyéni és a csoportidentitás meghatározásában és megélésében, másrészt a kommunikációs igények kielégítésében. Az egyén jólétéhez hozzátartozik, hogy másokkal kapcsolatokat tartson fenn és kommunikáljon velük a legkülönbözőbb dolgokról (gyakran nem is a kommunikáció tartalma, inkább puszta ténye, a kommunikációs folyamat megélése fontos). Azok, akik gyakrabban kommunikálnak, boldogabbnak és elégedettebbnek tartják magukat; számukra a kommunikáció és a kapcsolatok folyamatos támogatást és társas élményeket jelent (Baumeister – Leary 1995). Az identitás meghatározásához egy egyén referenciapontokat igényel, amelyeket társas kapcsolataiban találhat meg – ezekben lehet segítségére egy fórum vagy csoport. Az online csoportok alkalmasak arra, hogy az ott folytatott tevékenységek során az egyén a csoporton belül azonosulhat társaival, ugyanakkor saját személyiségét is szabadon megjelenítheti, elfogadásra számítva (Pendry – Salvatore 2015). Az identitás összetettsége okán ez az azonosulás természetesen lehet mélyebb vagy felszínesebb; az interneten különösen igaz, hogy az egyén egyszerre több csoport tagja, az egyes csoportokban pedig különböző mértékben élheti meg az identitás-azonosságot, s ennek függvényében különböző mértékben vonja be magát a csoport tevékenységeibe is. A csoportok gyakran olyan kis, az interneten kívül szinte láthatatlan közösségek (néha szubkulturális csoportok), amelyek a valós társadalmi közegben hátránnyal vagy előítélettel kell megküzdjenek, esetlegesen stigmatizáltak, így a csoporttagok erős azonosulást éreznek, társas igényeik kielégítésében pedig az adott csoport kiemelkedő szerepet kap. Ezekben a csoportokban lényeges lehet, hogy a szemtől-szembeni találkozás mellőzésével, nagyobb szubjektív biztonságérzettel csatlakozhatnak a tagok.

A trollok megjelenése éppen ezeken a fórumokon a legrosszabb, hiszen a csoport nélkül a tagok társas élete jelentősen elszegényedne. A provokatív megjegyzések sok csoporttagot inaktivitásra sarkall, a csoporton belüli kommunikáció így gyengül, különösen akkor, ha a troll sikeresen szűkíti le a kommunikáció témáit saját igényei szerint. A troll szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a fórum (csoport) identitását, a csoporttagokkal ellentétben nem azonosul vele, saját identitásának meghatározásában pedig nem referenciapontként, hanem az identitáson kívüli tényezőként eliminálja azt. Tevékenységének következményeként a hangnem eldurvulhat és a csoport fellazul, akár el is tűnhet a tagok jelentős részének vagy a legaktívabb résztvevőinek kilépésével. Ezt kivédendően sok csoport azt a taktikát folytatja, hogy a trollok megjegyzéseit igyekszik figyelmen kívül hagyni – a leghatásosabb védekezésnek a „ne etesd a trollt” tartják. Ez működhet is, ha a troll feltűnő és nyílt megjegyzéseket tesz, ám a trollok azonosítása nem minden esetben egyszerű.

Mivel egy fórumon vagy csoportban a személyiségjegyek vizsgálata nehézkes lenne, ezért a trollok kiszűrését inkább tevékenységük alapján lehet megpróbálni. Ennek két fő módja, amikor egy moderátor tartja kezében a csoportot azzal. hogy minden megnyilvánulást figyelemmel kísér, vagy pedig ezt a moderátor és a tagok félig megosztva végzik úgy, hogy a gyanús megjegyzésekről vagy felhasználókról figyelmeztetést küldenek. Az Ortega és munkatársai (2012) által kifejlesztett PolarityRank automatikusan képes megbízhatóság szerint rangsorolni a felhasználókat, csökkentve ezzel a szubjektív megítélés lehetőségét, amely minden moderált fórumon fennáll. Ehhez ismert megbízhatóságú (pozitívan vagy negatívan címkézett) egyéneket használ fel, majd modellezi a megbízhatóság terjedését a hálózat tagjai közötti kapcsolatokon, a tranzitivitás feltételezésével. Az eljárás jól teljesít olyan esetekben, ahol a potyázók vagy a nyíltan támadók kiszűrése a cél (például egy fájlmegosztó oldalon), ám kétséges, hogy a trollok összetettebb viselkedése (például egy Facebook-csoportban) hasonlóan jól tetten érhető-e vele.

Felmerülhet ugyanis a gyanú, hogy a trollok megítélése a hivatkozott kutatásokban egy-egy szempont szerinti egyoldalúságot mutat, és így félő, hogy nem képesek valósághű képet felrajzolni a jelenségről. A személyiségjegyek vizsgálatában például az agresszivitás – sőt, a szadista hajlam – igen nagy hangsúlyt kapott, a társas viselkedés esetében pedig a csoportidentitással való szembenállás emelkedett ki. A trollok tevékenysége azonban összetettebb ennél; egy internetes felmérés alkalmával ezért arra kerestem választ, a troll szándékolt magatartása valóban megegyezik-e a külső szemlélő által neki tulajdonított magatartással.

Mit akar a troll?

Összefoglaló infografika

A kutatás kiinduló hipotézise az volt, hogy a troll szándékai mögött nem minden esetben szükséges agresszivitást keresni, mert gyakran egyfajta küldetéstudat, gondolatok terjesztésének vagy a gondolkodás fejlesztésének vágya, esetlegesen egyfajta „hittérítő” tevékenység áll, adott esetben ténylegesen is vallási, de leggyakrabban pusztán elméleti értelemben (Zaizen Jotaro blogján is erre utal például a Szókratészre történő hivatkozás, ami a troll tevékenységét pozitív megítélés alá helyezi).

Az interneten közzétett kérdőívet értékelhető módon 171-en töltötték ki. A felmérési felhívás nem célzottan szólította meg a trollokat (nyilvánvalóan sokan, akik ilyen tevékenységet folytatnak, nem ismernék el magukról, hogy trollok, illetve nincsenek tisztában tevékenységük valós hatásával, ezért nem érdemes kifejezetten trollokat keresni), hanem a kitöltéshez fórumokon vagy közösségi oldalakon véleményüket kifejtő, kommenteket író felhasználók felé irányult. A kérdőív két részből állt: egyrészt a felhasználók kommentelési szokásait, másrészt pedig személyiségjegyeit vizsgálta – ez utóbbi esetben hét fokozatú Lickert-skálán kellett jelezni a kérdőív kijelentéseivel való egyetértést, illetve elutasítást.

A kérdőív a trollok kiszűréséhez egyrészt olyan kérdéseket használt, amelyek egyes felhasználói attitűdöket vizsgáltak: így például az olyan fórumokban vagy csoportokban történt regisztrációkat, amelyek alapvetésével, az ottani közösség gondolkodásával az adott felhasználó nem ért egyet, illetve a vitatkozáshoz való általános hozzáállást. Ennek alapján 22 válaszadónál (a minta csaknem 13 százalékánál) merült fel a trollokra jellemző tevékenység. Másrészt a személyiségre vonatkozó kérdések között ugyancsak voltak olyan kérdések, amelyek a trollok azonosításához alkalmasnak tűnhetnek (például „Akkor is kifejtem véleményemet, ha tudom, hogy ezzel másokat megbántok”); ekkor 17 esetben merült fel, hogy az illető troll, részbeni átfedéssel. A kutatás végső eredményét a két szűrés, valamint a felmérésben részt vett többi felhasználó átlagolt eredményeinek összevetése határozta meg. Fontos szem előtt tartani, hogy a két szűrés eredményeként a trollok csoportját alkotók nem feltétlenül valóban trollok, de nagyobb valószínűséggel tekinthetők azoknak.

Összességében elmondható, hogy a két szűrés átlaga a többi felhasználó átlagaitól mindig azonos irányban különbözött, ám a személyiségjegyek alapján történő szűrés markánsabb eredményt hozott, mint a felhasználói szokások szerinti szűrés. Ezzel összhangban van, hogy a felhasználói szokások csak kis mértékben térnek el a trollok és az átlagos válaszadók körében, nincs feltűnő eltérés például a hozzászólások gyakorisága vagy a hozzászólások indoka között (ez utóbbit volt hivatott feltérképezni egy kérdés, hogy mihez szólnak hozzá inkább: amivel egyetértenek vagy amit elutasítanak).

Szembetűnő különbségek adódtak viszont a vitatkozási kedvet illetően: míg az átlagos felhasználók pontszáma 3,55 lett, a trollok 3,22 (felhasználói szokások szerinti szűrés), illetve 2,76 (személyiségjegyek szerinti szűrés) pontot jeleztek a Likert-skálán, amikor a „szeretek vitatkozni” állítással való egyetértést kellett jelezni (minél kisebb a pontszám, annál inkább egyetértenek az állítással – az 1-es érték a teljes egyetértést jelzi). A személyiségjegyek alapján történt szűrés esetében a saját álláspont kifejtésére is nagyobb hajlam mutatkozott: ők ezt 2,17 pontban, míg az átlag felhasználók 2,83 pontban jelezték. Nem ekkora különbséggel, de nagyobb kedvet mutattak mások meggyőzősére is, ami arra utal, hogy saját – igaznak vélt – álláspontjuk kifejtése mellett annak terjesztésében is érdekeltek. Erre a közösségi oldalak és az internetes fórumok szinte korlátlan lehetőséget biztosítanak.

A nagyobb vitatkozási kedv a konfliktusokkal szembeni attitűdökkel is korrelációt mutat, a trollok csoportja sokkal kevésbé tartja magát konfliktuskerülőnek, mint a többiek. Ez arra utal, hogy a trollokat nem zavarja, sőt, inkább vonzza a konfliktus, könnyebben vállalnak olyan álláspontot, amelyről tudják, hogy a csoporttársak vagy fórumozók nagy része nem értene vele egyet. Sőt, a személyiségjegyek alapján történő szűrésre felhasznált kérdés esetén (“Akkor is kifejtem a véleményemet, ha tudom, hogy ezzel megbántok másokat”) mutatott eredmény alapján a trollok többnyire tisztában is vannak azzal, hogy mások számára a véleményük kellemetlen, esetleg bántó lehet (a feltételezett trollok maximális eredményt, 1-es értéket adtak, míg más felhasználók átlaga 4,16 volt). A kérdőívnek ez a pontja ugyanakkor csak óvatos következtetések levonását teszi lehetővé, hiszen a kérdés egyben a szűrés egyik konstitutív paramétere is volt.

Ezt az óvatosságot igazolja az is, hogy a trollok csoportja az átlagnál segítőkészségesebbnek mutatkozott, annak ellenére, hogy az együttműködésre való hajlamban enyhén az átlag alatt maradtak. Mindemellett az agresszivitásra vonatkozó kérdésekben nem mutattak szignifikáns eltérést a felhasználók átlagától. Ezek az eredmények alátámasztják azt a hipotézist, amely szerint a trollok nem feltétlenül agresszivitásuk kiélésére látnak lehetőséget a csoportokban vagy a fórumokban, hanem motivációik között a küldetéstudat egy formája is szerepet játszik.

A kérdések egy újabb csoportja azt próbálta feltérképezni, a troll mennyire tartja magát domináns személyiségnek. A mások irányítására való hajlam az átlagos felhasználókhoz képest erősebbnek mutatkozott a trollok esetében, akik egyben intelligensebbnek, tájékozottabbnak és értelmesebbnek tartják magukat. Ezáltal feltételezhetően feljogosítva érzik magukat arra, hogy álláspontjukat általános és követendő igazságként közvetítsék. Érdekes módon saját értékelésük alapján a vitákban sokkal átgondoltabb álláspontot szoktak képviselni, mint mások – mégis, kevésbé merül fel bennük, hogy tévedhetnek, vagy hogy az adott kérdést más aspektusokból is át kellene tekinteni. Izgalmas eredményt hozott az arra vonatkozó kérdés is, mennyire titkolja a troll mások előtt saját szándékait: a kérdőív alapján sokkal kevésbé, mint az átlag felhasználó. A korábbi kutatások alapján ennek ellenkezője volt várható, mivel azok szerint a troll inkább összezavarni próbálja kommunikációs partnereit.

A kérdőív végül a társas attitűdöket is megvizsgálta. Általánosságban, a trollok számára sokkal kevésbé fontosak az emberi kapcsolatok, mint más felhasználók számára. Annak ellenére, hogy egy közösségi oldal csoportjába vagy egy fórumba regisztrálni kétségtelenül a társas élet része, a tagok ottani tevékenysége közösségi tevékenység, s nyilván társas szükségleteik is belejátszanak regisztrációjukba, ez az eredmény mégis megmagyarázható. Az interneten folytatott mediatizált közösségi élet önmagában nem elégíti ki egy átlagos felhasználó társas szükségleteit, ám a gyengébb igényekkel rendelkező emberek számára kielégítő lehet, s kevesebb energiát is követel tőlük társas kapcsolataik ápolására. A troll tehát nem egy klasszikus értelemben vett közösségi lény, és ezzel a ténnyel önmaga is tisztában van: kevésbé tartja magát népszerű embernek, mint az átlagos felhasználó. Hasonlóképpen, gyengébb hajlamot mutat új társak megismerésére, mint mások – azaz, egy csoporton belül jobban érdekli saját véleményének kifejtése és társainak meggyőzése, mint mások megismerése.

Trollok a számítógép előtt

Összegezve az eredményeket úgy tűnik, a trollok jelensége igencsak összetett. Könnyen lehet, hogy a korábbi kutatások egy része egyoldalú képet festett a trollokról, amikor egy-egy vonást általánosított. Ebbe nyilvánvalóan belejátszik az is, hogy nehéz egyértelmű definíciót adni a jelenségre, és ilyen helyzetben a kutató könnyen lehet saját prekoncepcióinak áldozata. Jelen kutatás azért alkalmazott két eltérő szempont szerinti szűrést (felhasználói szokások és személyiségjegyek), hogy ezt a hatást csökkentse.

Ennek lett eredménye, hogy a trollok esetében erőteljesen hangsúlyozott agresszivitás mellett más vonások is megjelentek. Bizonyára vannak trollok, akik esetében a szadizmusra való hajlam dominál – ám az eredmények alapján olyanok is, akiknél inkább a küldetéstudat. Zaizen Jotaro blogja (Zaizen 2007) szerint a troll megtisztítja az internetes kommunikációt a rossz, gyenge fórumoktól, csoportoktól vagy éppen értelmetlen témáktól; de a küldetéstudat akkor is szóba jöhet, ha a troll támadásaival mások tévedéseit próbálja megvilágítani, és saját (igaznak vélt) álláspontját másokra ráerőltetni. Ez persze nem jelenti, hogy erkölcsileg a troll tevékenysége enyhébb megítélés alá esne, mint ha az agresszió jelentené a fő motivációt: a küldetéstudat sem legitimálja a mások számára bántó vagy megalázó cselekedeteket. A kutatás eredményeinek fényében kijelenthető, hogy a trollok az átlagos felhasználókhoz képest gyengébb szociális kötődéssel, gyengébb társas igényekkel és képességekkel rendelkeznek, ugyanakkor erősebb hajlammal az agresszív és domináns viselkedésre, amelyhez inkább absztrakt-eszmei, mintsem konkrét elköteleződés, küldetéstudat járul. Végső soron pedig a troll tevékenységének motivációs tényezői között előkelő helyen szerepel a megerősítés keresése. Hozzászólásaiban saját nézete (vagy éppen hite) igazát próbálja önmaga számára is erősíteni, olyan helyzetek kialakításával, amelyekben a mások reakciói várhatóan igazolásképpen szolgálhatnak.

Az, hogy ki troll és ki nem, nagyban függhet a szituációtól is. Ennek felderítése egy újabb kutatás feladata lenne. Könnyen elképzelhető, hogy egy vita során olyan helyzetek adódnak, amelyek szinte automatikusan irányítják az egyik résztvevőt a troll szerepébe. Ugyanaz az ember, aki számos fórumon és csoportban konstruktív résztvevője a vitáknak, az egyikben mégis troll lehet partnerei számára, ha a helyzet úgy hozza (például véleményével hirtelen egyedül marad, s védekezés helyett támadó pozíciót vesz fel, majd a számára érdektelenné váló vitát megkísérli szétverni). Más szóval, az, hogy valakit trollnak neveznek egy internetes közösségben, inkább értelmezhető szituációs, mintsem kategorikus tulajdonságnak. Továbbá, a személyiségjegyek vagy az erkölcsi diszpozíció hajlamosíthatnak bizonyos cselekedetekre vagy megvédhetnek azoktól, de nem határozzák meg egyértelműen a viselkedést. A trollok tevékenységét pedig részben az internetes viselkedés normáinak bizonytalansága, valamint a létező normák betartatására szolgáló eszközök szegényessége is erősíti.

Érdemes arra is felfigyelni, hogy a trolloknak jótékony hatása is lehet. Reagle (2010) szerint a Wikipédia összeállítása például rengeteget köszönhet a trollok tevékenységének. Nélkülük a szócikkek frissítése lazábbá, ritkábbá válna, míg a hatásukra a szerkesztők gyorsabban felfigyelnek egy-egy tévedésre, nem kívánt beszúrásra; sokan éppen ezért kísérik figyelemmel a szócikkeket, amelyeknek összeállításában részt vettek. A troll a Wikipédia szerzőinek legerősebb ösztönzője. Arra sarkallja a szócikkek íróit, hogy lehetőleg minél kisebb támadási felületet hagyjanak, minél egyértelműbben és pontosabban foglamazzanak, és törekedjenek arra, hogy a legkisebb kétséges részletre is kitérjenek.

Az internet, és minden mediatizált kommunikációs forma, közösségi tevékenység a szemtől-szembeni formákhoz képest eltérő viselkedési kívánalmakat állít a résztvevők elé. A normák lehetnek azonosak, ám a mód, ahogy a normák betartása lehetségessé válik, más a két esetben. A viselkedési kontroll affektív módja az, ha a másokra gyakorolt hatás szembesít a tett következményeivel, például rossz érzést vált ki a másoknak okozott fájdalom, és ez az érzés visszatart attól, hogy az ágens újra helytelenül cselekedjen. Mediatizált környezetben ez kevéssé működik. A digitális környezet ezért a viselkedés kognitív kontrollját várja el a felhasználóktól: az ágens megismerve saját viselkedését megítélheti, helyes-e vagy sem. Más szóval: ha észreveszem, hogy trollként viselkedem, ez a felismerés rávezethet arra, hogy változtassak magatartásomon. A kutatások jelentős része a troll tevékenységét átgondolt, szándékos tettként mutatja be, ám korántsem biztos, hogy a troll támadása minden esetben így történne; a felhasználó sokszor nincsen tudatában, hogy éppen a troll szerepében vesz részt a kommunikációban.

Az oktatásban és nevelésben ezért az etikai aspektusok mellett hangsúlyossá kell válnia az internetes viselkedés önreflexiójának. Szituációs elemzéseken és helyzetgyakorlatokon keresztül lehet rávilágítani, milyen motivációk és érzelmek rejlenek az interneten keresztül folytatott interakciók mögött, hozzásegítve ezzel a fiatalokat mások és önmaguk megértéshez a közvetett kommunikációs folyamatokban. Kiemelten fontos a hálózatos együttműködés gyakorlása, hiszen a hálózatos munka során a felhasználó döntésétől függ, konstruktív vagy destruktív módon vesz részt az interakciókban. Az intézményes oktatásból gyakran hiányoznak azok a tevékenységek, amelyek a leginkább jellemzik az online közösségeket, így a fiatalok leginkább az intézményeken kívül találkoznak olyan kihívásokkal, mint a megosztott dokumentumokon való együttműködő munka vagy a web 2-es produktumok létrehozása. Ennek kiigazítására érdemes bevonni az oktatásba például a crowdsourcinghoz hasonló elemeket, wikipédia-oldalak létrehozását vagy projektfeladatok összekapcsolását fórumokon zajló kommunikációval. A hatékony kooperációt erősítő feladatok – mint ez látható volt a digitális környezetben zajló társas tevékenységek elemzése során is – kialakítják azokat a cselekvési mintákat, amelyek a hálózatos munka előfeltételei.